…hol volt, hol nem volt, élt a városban két lány, az
egyiket nevezzük Ritának, a másikat Erikának. Egy nap Erikát meghívták egy
kézműves vásárba, aki magával hívta,barátnőjét, Ritát.
Az elmúlt három hétben éjt nappal azon dolgoztak, hogy
legyen mit árulniuk a vásárban. Már nagyon várták, Rita azért mert már régen
vásározott, Erika meg azért mert ez volt az első vására.
Egymást biztatva, optimistán beültek a kocsiba és elmentek
a vásárba. Kipakoltak, ami nem kis munka volt, mert a két asztal, amit szereztek,
annak a cipelése a kocsitól a helyig, felért volna egy órás kondi edzéssel, nem
kell mondanom ugye, hogy mind a két lánynak az izma csak úgy dudorodik mára az
izomláztól. De ez mind semmi. Kilenc órára kipakoltak, szép sorra a többi
vásározó is megjött, körbe mentek, ismerkedtek. Nagy izgatottan várták az első
vásárlókat, igaz kicsit fújt a szél, de azért sütött a napocska. Tíz órakor már
leültek, címkéztek, nyugta tömböt írogattak, beszélgetek és még mindég várták a
vásárlókat. Tizenegy órakor még mindég beszélgettek, és nem győztek az asztaluk
körül ugrálni, hogy felvegyék a portékánkat a földről, amit a szél lefújt, és
ha hiszitek, ha nem, még mindég várták a vásárlókat. Délben még jobban
feltámadta a szél, még többet ugráltak, még több portékát portalanítottak, és még … mindég várták a vásárlókat.
Egy órakor megebédeltek a szabadban, és még…mindég várták
a vásárlókat. Kettő órakor jött egy nagyobb széllökés, ami eldöntött minden, nem
csak a portékákat döntötte fel századszorra is, hanem a kitartásunkat is a
szél. Összepakoltak, és haza mentek, lefeküdtek, pihentek, és nem keresték magunkba
a hibát, mert hiába a vásár, hiába mész ki eladni…ha nincs senki, aki meg
vásárolja, mert itt nem volt senki. Nem is tudtak róla, hogy volt itt egyszer
egy kézműves vásár. És itt nem a vásárló volt a hibás, hanem a szervezés volt ilyen. Mert honnét is tudták volna....?
Itt a vége, fuss el véle.
De azért készültek képek is, íme egy:
Megjegyzések
Na de azért ne add fel!:) Majd a következő jó lesz!:)
Remélem megkaptad a picike kis csomagomat!
Puszillak!:)
Pedig gyönyörűséges volt az asztal!