Két féle "leckét" ismerek, az egyik amikor az iskolában házi feladatot kapunk, diák nyelven: lecke. A másik, amikor az élet adja fel nekünk nem pedig a tanár néni vagy bácsi. Ma én is kaptam ebből az utóbbi leckéből, ellopták a pénztárcámat, benne 17 ezer forintommal, bankkártyámmal, fényképekkel, és egy csodálatos emlékkel, amit édesapámtól kaptam, mikor betöltöttem a 18. születésnapomat.
A története: Amikor éppen születni készültem, édesapám bevitte édesanyámat a kórházba. Apu úgy döntött, hogy a szülészeti központ mellett egy vendéglátó egység teraszán várja meg a jó hírt. Még a szülészeten megbeszélte az egyik ott dolgozóval, hogy ha megszületek, szóljanak ki neki. Így is tettek.
Ekkor édesapám, a sörös pohár aljához kapott kerek csipkézet szélű piros papírszalvéta hátuljára ezt írta fel: "Erika, 1969.07.06. 17 óra". Csoda szép ajándék volt nekik, hogy megszületem, és nekem amikor édesapám rám bízta a szalvétát. Mindig a pénztárcájába őrizte, ezért én is így tettem. Hát most ezt a szép kézzel fogható emléket, megrontottál, elcsúfították, mert sajnos a pénztárcámban volt. Ami most nincs!
7 órája lopták el, már kezdek józanodni, magamhoz térni.
Soha nem loptak el tőlem semmit. Nem is ismerem, ezt a fogalmat, ezt a szót! Gyermekemet is mindig arra tanítottam, hogy nem szabad elvenni ami nem az övé. Nem is a sok pénz, a bankkártya letiltása, és az azzal járó költség, mert lesz, és nem is maga a pénztárcám az ami miatt elvagyok keseredve, hanem az, hogy más emberek, hogy merik ezt megtenni. ...ez van! Nincs mit tenni.
Az emlékemet megsirattam, nem maradt más hátra, segíts magadon, ...és varrj egy pénztárcát, mert holnap mikor lemegyek a boltba, nem lesz mibe tennem a pénzt. Igen ám, de még nem tudom, hogy is kezdjek neki. Ma már biztos nem fogok, mert nem vagyok még jól, inkább fekszem, és alig várom, hogy este legyen elaludjak, és holnap úgy keljek fel, hogy a lelkem és az eszem tudja majd, hogy tovább kell lépni.
A története: Amikor éppen születni készültem, édesapám bevitte édesanyámat a kórházba. Apu úgy döntött, hogy a szülészeti központ mellett egy vendéglátó egység teraszán várja meg a jó hírt. Még a szülészeten megbeszélte az egyik ott dolgozóval, hogy ha megszületek, szóljanak ki neki. Így is tettek.
Ekkor édesapám, a sörös pohár aljához kapott kerek csipkézet szélű piros papírszalvéta hátuljára ezt írta fel: "Erika, 1969.07.06. 17 óra". Csoda szép ajándék volt nekik, hogy megszületem, és nekem amikor édesapám rám bízta a szalvétát. Mindig a pénztárcájába őrizte, ezért én is így tettem. Hát most ezt a szép kézzel fogható emléket, megrontottál, elcsúfították, mert sajnos a pénztárcámban volt. Ami most nincs!
7 órája lopták el, már kezdek józanodni, magamhoz térni.
Soha nem loptak el tőlem semmit. Nem is ismerem, ezt a fogalmat, ezt a szót! Gyermekemet is mindig arra tanítottam, hogy nem szabad elvenni ami nem az övé. Nem is a sok pénz, a bankkártya letiltása, és az azzal járó költség, mert lesz, és nem is maga a pénztárcám az ami miatt elvagyok keseredve, hanem az, hogy más emberek, hogy merik ezt megtenni. ...ez van! Nincs mit tenni.
Az emlékemet megsirattam, nem maradt más hátra, segíts magadon, ...és varrj egy pénztárcát, mert holnap mikor lemegyek a boltba, nem lesz mibe tennem a pénzt. Igen ám, de még nem tudom, hogy is kezdjek neki. Ma már biztos nem fogok, mert nem vagyok még jól, inkább fekszem, és alig várom, hogy este legyen elaludjak, és holnap úgy keljek fel, hogy a lelkem és az eszem tudja majd, hogy tovább kell lépni.
Megjegyzések
Hová fajul ez a világ?
:(
Ági
Nagymamis, köszönöm, és azt is hogy szurkolsz nekem, jól esik, egy kis remény van, hátha...!
Ági, köszönöm, aranyosa vagy, csak egy bibi van, hogy pénztárcát még nem varrtam. De az elkövetkező napokban, megpróbálkozok vele. Mintám már van, egy fénykép de azt hiszem neki ugrok és saját fazont kellene készítenem, nem pedig utánozni egy másikat.
Puszi mindenkinek! Erika
Ha kész a pénztárca küldd át nekem gondolatban és én teszek bele neked sok-sok jó kedvet és szerencsét, én vissza is fogom neked küldeni:)) Aki meg volt olyan gonosz és elvette tőled hát legyen neki ennyi és ne több egy garassal sem. Ha lenne benne egy kis emberség legalább a személyes dolgaidat visszajuttatná, de nem fogja, mert aki lop abban nincs emberség!
Légy jó és ne szomorkodj, nézd az élet napos oldalát, minden rossz után jön valami jó is!!!
Puszi Moncsi
Nagyon sírtál? :'(
Simán összedobsz egy pénztárcát, legalább azon ne szomorkodjál:
http://sewchristine.blogspot.com/2008/03/walletpurse-with-coin-compartment.html
http://darnkat.wordpress.com/quilted-fabric-wallet-tutorial/
http://www.lilblueboo.com/2009/11/scrap-ribbon-walletclutch-tutorial.html
http://bluebirdswing.blogspot.com/2010/06/my-very-first-tutorial-lets-make-wallet.html
Z. Ági
Nem hiszem hogy ma jobban érzed magad a történtek után:( Annyira nagyon sajnálom a dolgot... és én is azt kívánom az elkövetőnek hogy ennyi öröme legyen az életben!
Hátha valaki visszajuttatja a dolgaidat hozzád-ha a pénzt nem is...habár ebben nagyon nem lehet bízni:(
Sokszor puszillak! Fel a fejjel!
Drága Moncsi! Z.Ági! Edina! Nagyon Édesek vagytok köszönöm, olyan jól esik! :)))
Már kezdek jobban lenni, de úgy látszik kell még pár nap, mert még nem az igazi.
Puszi! Erika
Puszi! Erika