Egy panellakó vidéken 3.

Ádám és Éva, avagy Évák és Istvánok!

Abban a panelben ahol lakok, már nyolc éve, egyedül egy családot ismerek keresztnév szerint. Ez is csak azért van, mert a hölgyet úgy hívják, mint engem, (Erika) a férjét meg úgy, mint a gyermekemet (Roland). A többi lakó nevét nem ismerem, egyrészt nem érdekkel, másrészt annyit dolgoztam régebben, hogy nem maradt rá idő, hogy megismerjem őket. Az idős nénikkel, bácsikkal köszönő viszonyban vagyok. Néha-néha váltunk pár szót, ha véletlenül összefutunk, de csak ennyi. (ez is olyan kutyás dolog, szép-szép, hogy együtt élünk a panelban kellő távolságot tartva, nekem bővel elég. Én sem morgok rájuk, hát ők se tegyek!)

Na, itt vidéken, már más a helyzet. Van egy család, akikkel apósom nagyon jó viszonyban van, és a hölgyet „Éva” nénit megkérte még az elutazása előtt, hogy néha-néha nézzen át, és hetente egyszer amikor bemennek Siófokra vásárolni, ugorjanak be, hátha szűkségünk van valamire, mert akkor ők megveszik. (tudjátok, itt csak icike-picike bolt van, és hát nem sok minden lehet kapni, ezért itt mindenki Siófokra megy hetente bevásárolni.)

Hogy én se unatkozzak, háromnaponta elmegyek boltba kenyérért, meg sétálok néha és az újságért is nap mint nap kimegyek. Ez idő alatt hiába picike ez az utca, valakivel mindig összefutok, vagy megy valamerre, vagy a háza előtt tevékenykedik. Persze, hogy az a minimum, hogy ilyenkor köszönök mindenkinek, mivel már az első bolti látogatásomkor (úgy látszik itt a kisbolt a helyi pletyka klub) már mindenki tudta, hogy ki vagyok, és miért vagyok itt, és hát nem akartam bunkónak látszani. (nem mintha az lennék)

Ez alatt a 12 nap alatt, sikerült jó pár embert beazonosítanom. Amikor találkozok velük, mindenki leszólít, finoman, tisztelet teljesen érdeklődnek Tina hogyléte felől, és hogy én mit csinálok mellette, nem e unatkozok? Nagyon Kedvesek, és udvariasak, és távolságot tartók. Na de engem nem ismernek! Én is kedves, udvarias és távolságot tartó ember vagyok, de van egy taktikám!!!! (Nem tudom miért alakult így, de még a szingli csajok is megirigyelhetik ezt tőlem, ha felakarják kelteni a pasi érdeklődését.) A lényeg, ne engem faggassanak, és tudjanak meg rólam dolgokat, majd legyenek boldogok a friss információval, hanem fordítva. Az első párbeszédet követően, mikor válaszoltam a kérdésükre, megfordul a kocka, és felteszem az én kérdéseimet (ennyi a trükk! őket kell kérdezni, érdeklődni irántuk) (ez később nagyon tetszik nekik, aztán hogy te, a hallott információval mit kezdesz, az már a Te dolgod)

Így esett, hogy megismerkedtem (ebben az apró utcában) hét, 7, seven, sieben, (bármilyen nyelvre is fordítom, ez akkor is sok) „Éva” nevű emberrel, és ebből a hétből ötnek a férjét „Istvánnak” hívják! Mi van??? Csak ámulok!

Nálunk a panelben, ha durván számolom 108 ember él, ott nincs hét „Éva” nevű ember, merem állítani! Igaz biztos nem lehetek benne, de akkor is!

A „Mi” Kedves Éva néninket megkérdeztem, hogyan különböztetik meg egymástól, amikor a másik Éváról beszélgetnek. Van „kövér” Éva, „vékony” Éva, „szép” Éva, „büdös” Éva, „lenti” Éva, „fenti Éva” és a Mi Évánk. A férfiakról már meg sem mertem kérdezni. Nekem már ez is sok, sokk volt!